Végre itt van, az ajtóban áll és kopogtat...kipp kopp...Hideg zúzmarás reggelen elindultam bevásárlókörutamra, hogy megvegyem a még hiányzó hozzávalókat a karácsonytáji menünek.De elkéstem. Emberdömping mindenhol. Bár holnap sem lesz jobb a helyzet, de talán sikerül korábban felkelnem. De a lényeg azért már megvan:minden ajándék harci díszben áll, felöltöztetve egy kis csomagolópapírral. Bár lehet, hogy ez a kis intermezzo nem illik ide, de ma az Ozonnetwork-öt néztem délelőtt. Szembesültem rohanó világunk kizsákmányoló életmódjával. Hogy egy db farmernadrágért 25 liter benzint használnak fel. Több ezer km-t is utazik, mire megérkezik boltjaink polcaira. És hogy a vöröstonhal a Japánok miatt kihalásban lévő faj. Japánban a boltokban található készételek 2/3-a kukába kerül, mert elveszíti frissességét, megromlik. Kérdés: ha csak az 1/3-ot fogyasztják el, akkor miért nem gyártanak 2/3addal kevesebbet? Ugyanez a helyzet a csomagolópapírral. Sajnos szembek...m saját magam, de én is azok közé tartozok, akik fontosnak tartják a megfelelő "tálalást". Lehet, hogy lakberendező mivoltomhoz tartozik, de nem tudom elképzelni az ajándékot sok sok csomagolópapír nélkül. Olyan, mint a capuccino hab nélkül..vagy mint a virág cserép nélkül. Nem? Azért ne keseredjünk el, van pár praktikus ötletem, hogyan tehetjük egyedivé ajándékainkat szeretteinre szabva. Íme néhány példa:
